Hivatalosan otthontalanoknak vagyunk nyilvánítva, nem hajléktalannak, mert gyerekkel nem lehet.

­ Ő az egyetlen?

Nem, összesen hat gyerekem van, 18, 17, 16, 12 évesek, van egy hétéves Roland, meg ő a legkisebb, kettő éves. Van még egy nagyon picike, másfél hónapos unokám is, aki szintén velünk van.

­ Hol laknak?

­ Most a nyolcadik kerületben egy szoba­konyhás albérletben, de nem tudom, meddig bírom tartani, mert nagyon sokba kerül, hetvenötezer meg a rezsi.

­ Ennél olcsóbban is lehetne szoba­konyhát találni, nem?

­ Igen, de nem gyerekkel, a gyerek kizáró ok. Még örültem, hogy ez is van!

­ Férje?

­ A négy nagy gyerek apukája öngyilkos lett 2005­ben, Roland apukája 2009­ben betegségben halt meg, a pici apukája pedig mielőtt a kislány megszületett volna. Ebből a szempontból nem volt kegyes hozzám a sors.

­ Miért vállalt ilyen sok gyereket?

­ Mert megvolt az otthonunk, megvolt mindenünk, lent laktunk Zalában egy pici faluban. Bementünk vásárolni a városba, és amíg bent voltunk, úgy, ahogy van, kipakolták a házat, szétbontottak mindent, csak a falak maradtak meg. Már felszólítottak, hogy bontassam le, de nekem arra nincs pénzem, meg újraépíteni sem tudom.

­ Eladni nem lehet?

­ Ilyen állapotban nem, a telket is reménytelen, pár százan laknak a faluban.

­ Miből élnek?

­ Valaki ha vigyázna a gyerekekre, akkor lenne munkahelyem, de így csak alkalmi munkát kapok. Családi pótlékból, árvaellátásból, segélyből összesen nagyjából 150 ezer forint összejön, de ebből télen százezer a lakás, ha fűtök, akkor meg még több. A nagyfiam dolgozik szerencsére, ez nagyon nagy segítség.

­ Hogy férnek el a szoba­konyhában ennyien?

­ Az egész szoba ágyból áll, úgyhogy elég érdekesen férünk el, de elférünk. A gyerekek azért boldogok, szeretik egymást, és összetartunk a bajban.

forrás

http://www.homelessofbudapest.hu/