A zuglói Hajós Alfréd iskola diákjai most ősszel csatlakoztak a +1Szendvics projekthez, így havonta egyszer ők is gyűjtenek a rászorulóknak. Még csak az első közös megmozduláson vagyunk túl, az eredmény azonban lenyűgöző: a 150 szendvics és 10 kg gyümölcs mellett közel 100 kg (!) tartós élelmiszert gyűjtöttek össze a gyerekek.

A hétéves Hetti anyukája, Rella talált rá a Bike Maffiára és indította el a mozgalmat a suliban. Inspiráló történet egyenesen a főszervező tollából – olvassátok!

“Anya, vigyünk neki vacsorát!”

Óvodás nagylányommal hetente többször is a BVSC melletti aluljárón keresztül mentünk haza edzésről. Enyhe, kellemes őszi estéken és farkasordító hidegben, amikor még a télikabát alatt is fáztunk. Mindig ott feküdt egy hontalan férfi: néha, amikor odaértünk, már aludt ütött-kopott matracán, máskor könyvet olvasott a félhomályban. Belegondolni is rossz volt, hogy mi hamarosan hazaérünk fűtött otthonunkba, ahol együtt ülhetjük körbe a vacsoraasztalt, miközben ő egyedül próbálja átvészelni a szerintem lehetetlent.
“Ő miért nem megy haza? Itt lakik? És akkor mit eszik?” – kaptam meg az akkor hat éves lányomtól a kérdéseket. Beszélgetni kezdtünk: miért kerülhet valaki utcára, hogyan lehet neki segíteni, mit tehetünk mi.
“Anya, vigyünk neki vacsorát!” – mondta magától értetődően a kislányom, én pedig kicsit elszégyelltem magam, amiért nem nekem jutott eszembe. Onnantól kezdve minden edzés előtt kentünk egy szendvicset, becsomagoltunk egy almát, főztünk egy üveg teát, majd a hazavezető úton odaszaladt az aluljáró lakójához, és odaadta a kis csomagot.
Azóta a lányom már első osztályos a Zuglói Hajós Alfréd Magyar-Német Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában (link: http://zugloihajos.hu/hu/iskolánkról) , én pedig egy másik édesanyával karöltve elvállaltam az SZMK-tagságot. Első dolgom volt utánanézni, hogyan segíthetne egy egész iskola a hajléktalanoknak úgy, ahogy annak idején mi tettük.
Szentül hiszem, hogy nem a mi feladatunk megoldani a hajléktalanság többismeretlenes egyenletét, viszont segíteni már-már kötelességünk. Akárhogyan is.
Nem sokáig keresgéltem, azonnal rátaláltam a Budapest Bike Maffiára, így már az első SZMK-ülésen felvetettem, hogy csatlakozzon a mi iskolánk is a programhoz. Az igazgató asszony, az iskola vezetősége, valamint a szülők azonnal elfogadták a javaslatot.
Néhány email, számos telefon, és egy igazán egyedi plakát után már túl vagyunk az első gyűjtésen.


A plakát a hétéves Hetti keze munkája (pici szülői segítséggel)

 

Közben pedig számtalan szülő és pedagógus köszönte meg, hogy megszerveztem a gyűjtést. Pedig az érdem nem az enyém, hiszen én csak kapocs voltam egy gondoskodó szervezet és sok-sok tenni akaró diák, tanár és szülő között!

Az első adományozós napunk után jól látszik, hogy az emberek igenis szeretnek adni, szívesen segítenek másokon, ha ebben segítséget kapnak. A Budapest Bike Maffiától mi megkaptuk a segítséget, és az egész program jól bizonyítja, hogy bizony sokszor a nagy dolgok csupán csak apróságokon múlnak.


“Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.” (Teréz anya)

 

Az első alkalommal a Hajós suli 150 darab szendvicset, több mint 10 kg gyümölcsöt, valamint közel 100 kg tartós élelmiszert gyűjtött azoknak, akiknek erre nagy szüksége van.

Határtalan lelkesedéssel, és még annál is nagyobb szívvel várjuk a következő alkalmat! Köszönjük, Budapest Bike Maffia, hogy segíthetünk!

Mi köszönjük és hatalmas nagy pacsi az egész iskolának! 🙂